A szurokfû lilás virágzatú, 50?60 cm magasra növõ, félcserje jellegû, terjedõ tövû évelõ növény. Eredetét tekintve mediterrán fûszer, azonban már meglehetõsen régóta ismert hazánkban is.

Ennek ellenére valamely rejtélyes okból manapság az idegen neve népszerûbb, mint a magyar elnevezés.

Az oregano elnevezés görög eredetû, a hellének a hegyek örömének, Oros ganosnak hívták.A legtöbb oregánót a görög és az olasz konyha használja, hiszen éppolyan remekül illik az olaszok paradicsommártásaihoz, pizzáihoz, mint a görögök bárány és sertéssültjeihez vagy éppen a grillezett halakhoz, juhsajthoz.

A borsikafû ? más néven csombor ? egynyári, 30?50 cm magasra növõ, dúsan elágazó, kecses formájú növény. Hazánkban is meglehetõsen régen ismert fûszernövény, a régi magyar ételek egyik alapvetõ ízesítõje volt.

Hurkát, savanyúságot, pecsenyéket, tojás, gombaételeket, majonézt, mártásokat, salátákat, ecetes és vizes uborkát is szokás ízesíteni vele, fõzéskor azonban óvatosan alkalmazzuk, mert ha sokáig együtt fõzzük az étellel, erõs ízétõl megkeseredhet az, amit ízesíteni kívántunk.

Az ajakosok családjába tartozó bazsalikom egynyári, 30?60 cm magasra megnövõ, lágyszárú növény.

Távolabbról rokona a mentának, a szurokfûnek, a majoránnának és a levendulának is. Rendkívül variábilis, ma legkevesebb 40 termesztett faja ismert.

A növény illata összetéveszthetetlen, erõteljes, szegfûszegre emlékeztetõ, leveleinek íze kissé édeskés. A bazsalikom az olasz ételek készítéséhez az egyik leggyakrabban használt fûszer, egyebek közt a klasszikus pesto és számos paradicsomos tésztaszósz elmaradhatatlan összetevõje.

Az abszint: smaragdzöld színû igen erõs pálinka, melynek legfontosabb összetevõi az ánizs és az üröm (artemisin). A növényi illóolajok feloldása miatt jellegzetesen magas alkoholtartalma (60-65 %), színe - melyet a klorofil adott ? és keserû íze a legfontosabb jellemzõi. Magas alkoholtartalma miatt gyakran vízzel keverve fogyasztották (ekkor színe opálsárgává vált); keserû ízét ellensúlyozandó kockacukorral édesítették, amit egy jellegzetes, lyukacsos ezüstkanálra tettek, s úgy folyatták át rajta lassan a jeges vizet, 4-6-szor annyit, mint maga a likõr, hogy a cukor beleolvadjon.