Az abszint: smaragdzöld színű igen erős pálinka, melynek legfontosabb összetevői az ánizs és az üröm (artemisin). A növényi illóolajok feloldása miatt jellegzetesen magas alkoholtartalma (60-65 %), színe - melyet a klorofil adott – és keserű íze a legfontosabb jellemzői. Magas alkoholtartalma miatt gyakran vízzel keverve fogyasztották (ekkor színe opálsárgává vált); keserű ízét ellensúlyozandó kockacukorral édesítették, amit egy jellegzetes, lyukacsos ezüstkanálra tettek, s úgy folyatták át rajta lassan a jeges vizet, 4-6-szor annyit, mint maga a likőr, hogy a cukor beleolvadjon. (Ez a klasszikus francia módszer. A cseh módszer szerint az abszintba mártott kockacukrot meggyújtják és hagyják karamellizálódni és belecsöpögni az italba, ezután kevernek vizet hozzá.)

Az abszint: kulturális hívó szó, jelképe a századvég világának. A szimbolisták, az impresszionisták nem egyszerűen valami új művészi elképzelést akartak meghonosítani, de ehhez mindent meg akartak változtatni. A festők új színeket „kerestek”, a költők új értelmet adtak a betűknek, a művészet fontosabb lett, mint korábban valaha. Az új, pezsgő, izgalmas, forrongó világban az ihlető múzsa is csak valami mindehhez méltó angyal lehetett: így lehet, hogy az abszint tündöklése és bukása egy korszak szimbólumává vált.
Az abszint lenyűgöző színe, az átlag polgárt elriasztó keserű íze, igen magas alkoholtartalma miatt szinte kínálta magát új múzsának. Ezt csak fokozta, hogy az abszint rendszeres, nagy mennyiségű fogyasztása hallucinációkat okozott. Az abszintgyárak és a fogyasztók egyaránt tudtak az abszint egyes összetevőinek mérgező hatásáról, mindez azonban csak növelte az abszintot körbelengő misztikus hangulatot. Szinte az összes művész össze akarta mérni erejét a „zöld múzsával”, mely sokszor „zöld démonná” vált számukra (az egyik legismertebb áldozata Vincent van Gogh volt). Az abszint a francia polgári kultúra része lett, a szalonokban „abszint órát” ( l’heure de l’absinthe - ami körülbelül délután 4 és 6 óra táján volt) tartottak, ilyenkor nagy mennyiségben fogyasztva az italt, melyet festők (Éduard Manet, Vincent van Gogh, Edgar Degas, Picasso) és írók örökítettek meg műveikben.